Pötschlingbergbahn
A Pöstlingberg Linz jelképe: a város fölé magasodó zarándoktemplom, a Duna fölött kibontakozó panoráma és az a különleges villamosvasút, amely több mint 125 éve kapaszkodik fel a meredek hegyoldalon. A Pöstlingbergbahn egyszerre történelmi hegyi vasút, műszaki kuriózum és modern városi villamosvonal — ritka kombináció, amely Európában is egyedülálló.
🕰 Történet: a zarándokoktól a városi közlekedésig
A Pöstlingberg tetején álló kerek kőbástyák már jóval a hegyi vasút megépítése előtt meghatározták a hegy karakterét: az 1830-as években emelték őket a Linz körüli erődrendszer részeként, és bár soha nem kerültek harci helyzetbe, masszív faluk ma is különleges hangulatot ad a hegytetőnek.
A 19. század végére egyre több kiránduló kereste fel a Pöstlingberget, így felmerült egy hegyi vasút építésének gondolata. A tervezés során még fogaskerekű rendszer is szóba került, végül azonban egy meredek, adhéziós villamosvasút mellett döntöttek — akkoriban merész, szinte példátlan vállalkozás volt ez, hiszen a 10,5–11,6 %-os emelkedés Európában is rekordnak számított.
A Pöstlingbergbahn 1898-as megnyitásával a hegy atmoszférája új korszakba lépett: a századforduló technikai optimizmusa találkozott a 19. századi erődítmények időtálló kőfalai uralta hangulattal. A két világ ma is harmonikusan fonódik össze, hiszen a Grottenbahn, a kilátóterasz és maga a hegyállomás is ezekben az egykori bástyákban kapott helyet, míg a modern szerelvények egyetlen utazásban kötik össze Linz múltját és jelenét.
🚋 Miért nem kell fogaskerék a Pöstlingbergbahnra?
1) A 11,6% meredekség még az adhéziós (tapadási) határon belül van.
A modern villamosok tapadási határa 12–14% körül mozog, így a Pöstlingbergbahn extrém, de még kezelhető meredeksége fogasléc nélkül is biztonságosan járható.
2) A járművek és a pálya kifejezetten hegyi üzemre készültek.
A 2009-es átépítéskor megerősítették a pályát, optimalizálták a meghajtást, és többféle fékrendszert építettek be (üzemi fék, sínfék, mágneses sínfék).
3) A vonal rövid és egyenletes.
A 4,1 km-es pálya nem tartalmaz hosszú, 12% feletti szakaszokat, így nincs szükség fogaslécre.
🔗 Hogyan kapcsolódott a Pöstlingbergbahn a linzi villamoshálózathoz?
A Pötschlingbergbahn évtizedeken át különálló hegyi vonalként működött, saját járműparkkal és saját végállomással Urfahrnál. A nagy fordulat 2009-ben érkezett el, amikor:
1000 mm-ről 900 mm-re szűkítették a nyomtávot,
összekötötték a városi villamoshálózattal,
új járműveket szereztek be,
a vonalat meghosszabbították a Hauptplatzig.
Ma a Pöstlingbergbahn az 50-es villamosvonal, amely a belvárosból indul, és ugyanazt a pályát használja, mint a többi linzi villamos — de csak lefelé. A „sima” villamosok nem mehetnek fel a hegyre, mert nem rendelkeznek a szükséges fék- és hajtástechnikával.
🚉 A vonal bemutatása
A Hauptplatz fejvégállomása Linzben egyedi: míg a többi villamos egyirányú, ezért hurokvégállomást igényelnek, a Pöstlingbergbahn viszont kétirányú járművekkel közlekedik, így itt egy elegáns, egyszerű fejállomás kapott helyet, közvetlenül a többi villamos peronja mellett.
A szerelvények a belvárosi villamosokkal közös pályán indulnak útnak: áthaladnak a Duna-hídon, majd a Rudolfstraße megállónál az 1-es és 2-es vonalak kiágaznak a JKU (Johannes Kepler Universität) felé. A Pöstlingbergbahn még három megállónyi távolságon együtt halad a 3-as és 4-es villamossal, egészen a Landgutstraße állomásig.
Itt található a városi szakasz végállomása, ahol a hegyre tartó vágány kiágazik: a peron közös, mellette pedig egy tárolóvágány is helyet kapott. A vágány ezután hurokfordulóban folytatódik, majd a keresztezés után kezdődik a valódi hegyi pálya.
A Mühlkreisbahn nagyvasúti vágányain való áthaladás a vonal egyik különlegessége: a keresztezést védőváltók biztosítják, és ez az a pont, ahol a városi villamosüzem átadja helyét a hegyi karakternek. Innen a pálya egyvágányúvá válik, és megkezdődik a meredek kapaszkodás.
A hegyi szakaszon négy kitérőállomás található, ahol az ellenkező irányból érkező szerelvények találkozhatnak: Bruckner Universität, Schableder, Oberschableder és végül a Pöstlingberg. A többi megállóhely egyvágányú, hangulatos, régies stílusú esőbeállókkal, padokkal és jegyautomatákkal. A környezet gyorsan változik: a városi házak eltűnnek, helyüket erdők, kertek és panorámás kilátópontok veszik át.
A végállomás a bazilika alatt található, közvetlenül a régi erődítmények mellett. A szerelvények itt is hurokfordulóban fordulnak vissza, a peron pedig közvetlen kapcsolatot ad a kilátóteraszhoz és a Grottenbahn bejáratához.
🚋 Járműtípusok
Modern járművek (2009 óta)
Bombardier Cityrunner / Linz AG „Type M”
900 mm-es nyomtáv
alacsonypadlós kialakítás
erősített hajtás és speciális fékek
Nosztalgiaflotta
Pöstlingbergbahn-Triebwagen VIII, X, XI (1948–1960)
eredetileg 1000 mm-es nyomtáv, 2009-ben átépítve 900 mm-re
két 24 kW-os motor, speciális fékek
🕒 Menetrend
Alapütem: 30 percenként (2 jármű)
Tavasztól őszig hétvégenként: 15 percenként (4 jármű), ilyenkor minden órában egy nosztalgiavillamos is közlekedik.
🎫 Díjszabás
Egy útra szóló jegy – csak felfelé vagy csak lefelé érvényes
Retúrjegy – oda-vissza utazásra
Napijegy – a Pöstlingbergbahn mellett Linz teljes villamos- és buszhálózatán is érvényes
A napijegy különösen jó választás, ha a hegy meglátogatása mellett a városban is sokat közlekedsz, hiszen egyetlen jeggyel bejárhatod az egész hálózatot.
Hol lehet jegyet venni?
jegyautomaták a megállókban
Linz AG mobilapp